Dárdai: "Huszti nem tér vissza, Szalai alapember marad" - Geráról és az esélyekről is beszélt
A finnek elleni győzelem utáni hangulatban fogalmazódott meg erőteljesen Dárdai Pálban az, hogy mégsem csak négy meccsre kellene beugrani a magyar válogatott kispadjára - erről a kapitány délutáni sajtótájékoztatóján beszélt. A szakember úgy véli, ha a mentalitás megmarad, sikeresek lehetünk, de hangsúlyozta, hogy még az sem biztos, hogy a csoport harmadik helyére odaérünk, hiszen nem lát komoly fejlődést a futballunkban. Szalai Ádámra Dárdai alapemberként számít, és bízik benne, hogy bejönnek a Hoffenheim számításai a csatár kapcsán, Huszti Szabolcs visszatérésére ellenben nem lát esélyt. A tréner kiemelten fontosnak tartja, hogy Gera Zoltán milyen állapotban lesz tavaszra, azt pedig nem érti, miért féltik sokan a hazai közegtől.
Sajtótájékoztatót tartott Dárdai Pál, akinek megbízatását 2015. november 30-ig, azaz az Európa-bajnoki selejtezők végéig meghosszabbította az MLSZ a válogatott élén. Az alábbiakban az eseményen elhangzottak kivonatát közöljük.
Hogy született meg a döntés a maradásról?
– Először is szerettem volna kiszakadni ebből a hurráhangulatból, amiben itthon voltam. Aztán beszéltem Michael Preetz-cel. Az MLSZ vezetése közel egy órán át egyeztetett a Herthával, aztán jöttem én, végül sikerült megállapodni. Elmondták, hogy nem szeretnék, ha ütközne a dolog az ottani munkámmal. Az U15-ös csapatnál sokat tudnak segíteni a kollégáim. Ha én edző szeretnék tartósan lenni, kellenek a napi impulzusok, a napi munka, csak így tudok később magasabb presztízsű munkát elvállalni például a klubnál. Azt is tudtam, mit szeretne a csapat és mit nem a családom. Nem viccből mondtam, hogy az utolsó lökést Bence fiam adta meg a már idézett mondatával. Hiszek az ártatlanság erejében. Nem félek. Megvan az a 14-15 játékosom, akire komolyan tudok számolni. Ha jön egy új edző, és kikapunk a görögöktől, egy életen át piszkáltam volna magam, hogy miért nem maradtam tovább. Ha ilyen jó marad a mentalitás, akkor elérhetjük a céljainkat. Egyébként mindenkivel elégedett vagyok, nem tudtam haragudni senkire. Mindenkinek a hozzáállása kiváló volt, és beálltunk egy olyan ritmusra, mintha klubcsapat lennénk.
Mikor fordult meg a dolog? Mikortól gondolta úgy, hogy mégsem csak négy meccsre kellene maradni?
– Amikor az első összetartáson láttam az arcokon, hogy ennyire vevők a srácok mindenre, és láttam az elszántságot, az már megmozgatott bennem valamit. De a finn meccs után volt az igazi a hangulat, szinte berezonált az öltöző, ott nagyon együtt volt a csapat. Akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy jó lenne maradni, ami persze, nem volt fair a Herthával szemben."
Milyen eredménnyel lenne elégedett a selejtezősorozat végén?
– Nem szeretnék nagyon előremenni, tippelni se. Először le kell zárni az elmúlt két hónapot. Aztán meg kell nézni a márciust, meg azt hogy milyen állapotban lesznek a játékosok az első edzőtáborban egy téli felkészülés után. Pontos pontszámot nem tippelnék előre. Mindkét tavaszi meccs háromesélyes, az ellenfeleknek is hasonló esélyeik vannak.
Mik az elvárások a szövetség részéről?
– Jó szó ez az elvárás, érzem körülöttem a mindennapokban, hogy folyamatosan nő. Nem mondtak ki semmit, de eredménykényszer van. Addig kell gyűjteni a pontokat, hogy az utolsó két körre maradjon jó esély. Ennek a magyar válogatottnak továbbra is a harmadik helyre van esélye, de az se biztos. Sajnos az ellenfelek se kutyaütők, szinte minden meccs háromesélyes. Előrelépés csak abban van egyelőre, hogy összefogott az ország, a futballunk ettől még nem jutott előbbre. A játékosok megszakadtak, meg tudom mutatni, mennyit futottak. Picit a közeg talán változott, ami nagy pozitívum, ezt köszönöm a környezetemnek."
Szalai Ádám korábban arról beszélt, hogy négy meccsre tér vissza, aztán meglátja. Vele mi lesz?
– Alapjátékosom. Sok kritikát kapott például a passzai miatt, de ő két embert le tud kötni, ha kell, 60 percig végzi ezt a rá kiszabott melót, és nem sértődik meg, ha akkor lecserélem. A Hoffenheimnél is arra számítanak, hogy márciusban lesz topformában. Ez nekünk nagyon jól jönne, a kritikák pedig nem érdekelnek.
Huszti Szabolcs visszatérésére lehet esély?
– Én már megpróbáltam sok mindent... Meg fogok próbálni vele beszélni, de nincs értelme. Kétszer már nem sikerült. Szerintem húzott egy vonalat, ezt tiszteletben kell tartani. Nélküle is szereztünk hét pontot.
Mennyire nyílt a keret? Milyen mértékben tervez a már "bevált" játékosokra támaszkodni?
– Természetesen számít a pillanatnyi forma, be lehet kerülni a keretbe. Ugyanakkor a magyar csapatok nem játszanak sem az Európa Ligában, sem a Bajnokok Ligájában. Márpedig nagyon fontos a nemzetközi rutin, hiszen azok a meccsek más színvonalúak, más hangulatúak."
Eddig ingyen dolgozott. Mostantól kap majd fizetést?
– Meg leszek fizetve biztosan. Majd kapok egy ajánlatot, van egy kép, és majd egyezkedünk. A munkáért és stresszért jár jutalom, azt gondolom."
Eddig kevés gólt kaptunk. Három tétmeccsen csak egyet. Ez mekkora érdem?
– A védekezés az olyan, amit számon lehet kérni. Meg kell szervezni, meg kell érteni és végre kell hajtani. Ez az egyszerűbb része a futballnak. A támadójátékot ugyanannyit gyakoroltuk, de értelemszerűen az többet hibádzik."
Milyen mértékben veszi fel a kapcsolatot a hazai edzői karral?
– Nem látom értelmét, hogy külön egyeztessek a téli munkáról. Nekem az a lényeg, hogy márciusban mindenki megfelelő állapotban legyen. Vélhetően a görögök elleni meccs előtt nem játszunk, hiszen nem sok értelme van annak, hogy három nappal előtte megsérüljön valaki. A finnek elleni meccs előtti hosszú szünet miatt akkor szükség lesz a meccsre, úgyhogy összességében három mérkőzést tervezünk tavasszal. Nagyon fontos viszont például az, hogy Gera Zoltánnak milyen lesz a felkészülése. Télen hideg van, műfüvön kell készülni. Rá nagyon oda kell figyelni, mert ebben a sorozatban még nagyon nagy szükség lesz rá. A magyar meccsek nagy részét tavasszal tévében fogom nézni, egy-két rangadót személyesen. Sajnos az iram nem igazi, ezért nagy meglepetések, felfedezések már nem érhetnek. Amit látnom kell, azt tévén keresztül is láthatom.
Saját magával mennyire elégedett?
– Én csütörtökig vagyok mindig ideges. Romániában éreztem először, hogy büszke vagyok magamra, egyáltalán nem voltam ideges a kispadon. Gondoltam is rá, hogy én hányszor lehettem már itt, pedig még nem voltam. Nyugodt voltam, mert az eltervezett munkát a stábbal és a csapattal becsületesen végigcsináltuk. Talán egy szituáció volt, ami kivétel volt. A finnek elleni ziccernél, de akkor is bíztam Király Gáborban, mert tudtam, beeteti a csatárt. Ha mondjuk a Pizarro van vele szemben, aki jó ismeri őt, akkor lehetett volna gond. Igazából ott sem izgultam nagyon, mert tudtam, mi fog következni.
És a stábbal? Mit kapott a segítőktől?
– Ha a stáb marad, én is maradok – ez volt a kikötésem. Nyilasi Tibort nem ismertem, de én kértem őt párban Szabics Imrével, akiben bízok, de még szintén kevesebb tapasztalata van. A teljes stáb véleményét kikérem mindig, de a végén én döntök. Nyilasi a támadásépítésben is nagy bástya, tud olyan tanácsokat adni, amitől még egy légiósnak is megborsódzik a háta. Példa erre Dzsudzsák szabadrúgása. Ezek apró nüanszok, de kellenek. Szabics az elsőszámú bástyám, vele beszélek a legtöbbet.
Édesapja részéről milyen volt a fogadtatása a folytatásnak?
– Nem örült a döntésnek, de igazából nem értem, mi az Istentől, milyen közegtől féltenek engem. Ha keményen dolgozok, akkor annak meglesz az eredménye.